Stílszerűen, vasárnapra, ha már focimeccs volt, hasznosítottam magamat, először sütöttem, aztán csak úgy éreztem, még mindig kell valamit csináljak, ezek lettek belőle;
Tészta hozzávalói:
- 20 dkg. margarin
- 20 dkg. cukor
- 1 cs. vaníliás cukor
- 5 tojás
- 30 dkg. liszt
- 1/2 cs. sütőpor
- 1 ek. kakaó
- 1 marék fagyasztott áfonya (lehet meggybefőtt is)
Tetejére:
- 3 ek. cukor
- 5 dl. tej
- 1 cs. vaníliás pudingpor
- 25 dkg. vaj
- 5 dkg. csoki.
A vajat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra kevertem, majd egyenként beledolgoztam a tojásokat. A sütőporral elvegyített lisztet rászitáltam, majd összeforgattam. A tészta felét egy kikent tepsibe simítottam.
A maradék masszát elvegyítettem a kakaóporral, ebbe került az áfonya, majd a világos részre halmoztam, és a spatulával márványos mintát húztam bele. 180 fokra előmelegített sütőben 35-40 percig sütöttem. Amikor megsült, hagytam kihűlni. Elkészítettem a pudingot, amikor kihűlt, belekevertem a puha vajat, habosra kevertem. A már kihűlt tésztára simítottam, a csokit felmelegítettem, és rácsorgattam a krém tetejére.
Vidék íze, 2011, május
Az a típusú ember vagyok, aki nagyon ragaszkodik a
tárgyaihoz! Sokan idegesítőnek tartják az efféle hóbortokat, sőt, néha a férjem
is nehezen tolerálja. Ilyen tárgyam többek között ez a kis fa ládika is! Még drága
Nagyapám csinálta, minden apró részletéig, a fiókok belsejében még mindig látszanak a ráírt számok, és amikor eladásra került a háza, elhoztam. Ütött kopott volt, nekem valamiért mégis
kellett. Még szerencse, hogy a kisgyerek méretű kerti törpe, ami a
rózsabokrokat őrizte nem fért el az akkori lakásunkba! Tudom, erre is sokan felhördülnek,
de nekünk nem volt giccs, természetes volt, hogy ott őrzi a kertet.
Gyönyörű, hosszú udvarunk volt, ösvénye két szélét, narancs
nagyságú, egyforma gömbölyű kövek díszítették, ezeket is évente többször
fehérre meszelte, (ilyenkor nagyon figyelte minden léptünket, nehogy
rálépjünk!) Ezek közé színes porcsin rózsákat ültetett, számunkra maga volt a
Paradicsom!
De kanyarodjak vissza a ládikához...ami el volt téve évek
óta, olyan méltatlan helyre, ahol senki sem láthatta! Aztán a férjem, (aki
„gyűjtő mániásnak” tart!) meglepett. Egy barkácsolós délutánon, a megmaradt festékkel
lepingálta nekem fehérre.
Így, már
szépen lefestve, állt, most már az éjjeli szekrényemen, még mindig, üresen! A
hétvégén, nagy ötletem támadt, csak úgy, elővettem, mértem, számoltam, szabtam,
és egy óra alatt, lett belőle egy ékszeres ládikom, ha már a staférungos elmaradt :)
Először sablont készítettem papírból, pont akkorát, amekkora
a fiók belseje. (5x7 cm.)
Fehér anyagból, kiszabtam egy pár kockát, egyenként vattával
kitömtem, összeöltöttem és a kapott hurkákkal kibéleltem a fiókokat.
Még mindig úgy éreztem, hogy hiányzik valami, ezért
Kalotaszegi motívumokat rajzoltam rá.
Ilyenre sikerült, és nekem nagyon tetszik, most már elégedett vagyok!