Igazából, raffa-ferrer, mert megtalálható benne mindkettőből valami.
Anno, amikor Ádám kicsi volt, onnantól kezdve, hogy már kezdte érdekelni a körülötte zajló világ, már rendszeresen jártunk a közelünkbe lévő Duna parti játszótérre. Itt, egy idő után egy jó kis társaság alakult ki, úgy a kicsik mint a szülők között. Később, rendszeresen eljártunk csapatóstól felfedezni a környező játszótereket, állatkertet, babazsúrokat rendeztünk, stb. amik emlékezetessé tették a Gyes időszakát. Mi, anyukák megoszthattunk egymással bármit, örömünket, bánatunkat, gyerekek fejlődésével kapcsolatos dolgokat, bennünk motoszkáló kételyeket. A kis játszótársakból később néhányukkal egy osztályba is jártak, harmadik osztályig, amíg hazaköltöztünk. Egy babazsúr alkalmával találkoztam ezzel a finomsággal, amit azóta őrizgetek és készítem el ahányszor csak eszembe jut. Köszönöm a receptet Ági, látod, nem vagy elfelejtve!
Hozzávalók:
- 3 dl. tej
- 6 ek.cukor
- 3 ek. liszt
- 1 vaníliás cukor
- 10 dkg. margarin
- 2-3 ek. mogyorókrém
- 20 dkg. kókuszreszelék
- kb. 10 dkg. egész mandula .
A tej felét felforraltam, a másik felébe elkevertem a lisztet és a forró tejhez adtam, besűrítettem, csak ekkor adtam hozzá a cukrot. A tűzről levéve, hozzáadtam a kókusz háromnegyedét és a margarint. Lefedve, hagytam kihűlni.
A kihűlt masszából, vizes kézzel dió nagyságú darabkákat tépkedtem, közepébe mokkáskanálnyi mogyorókrémet és egy szem mandulát rejtettem, majd golyót formáztam belőle, és a maradék kókuszba megforgattam. Hűtőbe, jól lezárva tárolható.